Balatonboglárt sokan csak a gömbkilátóról ismerik, pedig lent, közvetlenül alatta van egy strandrész, ami az egyik legemberibb hely a déli parton. Nincs túltolva, nincs szétbrandingelve – ez az a klasszikus balatoni hangulat, amit a gyerekkorodból ismerhetsz, csak most már jobban főzik a kávét, és van kraft sör is.
A strandon van tér – tényleg. Nem nyomják az arcodba a napernyőket, nem zsúfolt, nem az van, hogy rád mászik valaki, miközben beállítja a napágyát. Itt ki tudsz fújni, ki tudsz nyújtózni. És az egyik legjobb része? Ott van mellette a Terasz, ami valójában egy kis bisztró, de annál sokkal több. Én egyszer csak beültem egy gyors fröccsre, aztán három órával később még mindig ott ültem – már hamburgert majszolva, beszélgetve egy sráccal, akit aznap ismertem meg. Mert ott ilyen könnyen megy – mindenki lassabb, barátságosabb, nem rohan sehová.
A zene mindig pont annyi, amennyinek lennie kell. Naplemente előtt például elindul egy ilyen lágy elektro chill – nem veretős, inkább az a fajta, ami mellett kicsit lehajtod a fejed, és csak nézed, ahogy aranyszínűre festi a vizet a nap. A pohár párás, a sör hideg, és ha szerencséd van, még egy jazzes élőzenés estbe is belecsúszol.
