Zánka nekem mindig egy kis balatoni szentély. Nem harsány, nem villog, de valahogy tisztán érzed benne a nyarat. A strand például baromi tágas, nincs az a tipikus „jaj, hova tegyem a törölközőt” érzés. Rengeteg zöld van, az árnyékos fák között elférsz, nem kell órákkal korábban érkezni. És ami még durvább: a víz tiszta. És valahogy más illata van, mint máshol – tényleg olyan, mint amikor egy régi balatoni nyarat kapsz vissza, csak most már felnőttként, fröccsel.
A parton van egy hosszú stég, ahol délutánonként kifekszenek az emberek, könyvvel, borral, vagy csak csukott szemmel. Nincs zene, nincs nyomás, csak az a „végre nem kell csinálnom semmit” érzés. Én itt mindig először csendben vagyok. Aztán ha már kiázott belőlem a pesti stressz, akkor átlibegek a Neked Főztem nevű helyre.
Ez a hely… komolyan, mintha egy gourmet konyhát dobott volna le valaki a Balaton partjára. Az étlap egyszerű, de olyan alapanyagokból főznek, hogy nem tudsz nem elérzékenyülni. Az ízek helyre raknak. És az egész tér olyan, mint egy chill zóna – hosszú padok, leanderek, halk beszélgetés, és mindenki mosolyog. A csaj a pultban megjegyzi, hogy tegnap milyen bort kértél. Itt nincs tömeg, csak figyelem. És ez nagy szó manapság.
